Csinga at the Threshold of the Universe

Ezt a különleges, négyszázadik bejegyzést két barátomnak szeretném ajánlani, és üzenem nekik: METAL, METAL, METAL HÁTÁN METAL. ÉS MÉG AZON TÚL IS METAL!!! ITT MINDEN METAL, MÉG A SZAR IS METALBÓL VAN. A WESTERN IS AZÉRT SZAR, MERT NEM METAL ZENE SZÓL BENNE!!!!!!!

METAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAL!!!!!

Ennyi lett volna...

:D :D 

Előre is elnézést kérek azoktól, akik véletlenül idetévednek és nem tudják, hogy miről van szó. Nekik még annyit, hogy az értelmi képességeimmel (úgy tudom, hogy) nincs baj ;)

Sanyi, Bicskó: \m/

Jocke

Annak apropóján, hogy egy hónap múlva jelenik meg a svéd "Templomos Lovagok" immáron nyolcadik stúdiólemeze, gyűjteményemben leporolódtak a régi korongok, és szinte kivétel nélkül és szakadatlanul kezdtek pörögni a lejátszóban. Az előző mondat elején látott idézőjel csak azért, mert Mr. Cansék mostanában alaposan levetkőzték a sárkányölős-lovagmetal klisét, és az utóbbi albumokon inkább másfajta témákat (is) boncolgattak. Hogy a soron következő zombis ámokfutást már ne is említsem. De majd fogom, pontosan egy hónap múlva!

A One Crimson Night nem sokkal a HF-el való megismerkedésem után jött ki, így rögtön arcba kaptam a feelinget, noha azért volt elképzelésem arról bőven, hogy milyen egy tökös heavy metal koncert. Szokásomhoz híven csak a hanganyaggal foglalkozom (talán azért is, mert a túl sok film miatt már-már csömöröm van a képi megjelenítéstől, haha); a One Crimson Night (Bon Jovi One Wild Night két évvel korábbi koncertkiadványára hajazva) ugyanis kijött DVD-n is, így nemcsak füllel lehet kísérni a hazai pályán lezajlott koncertet. A srácok Lisebergshallenben, 4000 rajongó előtt rögzítették a show-t, amely a Crimson Thunder lemez (2002) bemutató turnéjának vége volt, egy hónappal a budapesti koncert után.

A koncert és így a CD hanganyaga az első négy albumra (Glory To The Brave, Legacy Of Kings, Renegade és Crimson Thunder) korlátozódott, tehát még bőven True Dragongyakós Metalról beszélünk... a setlist amolyan best-of, majdhogynem kikezdhetetlen, bár nyilván ezekről lehetne vitákat folytatni bőven. Az az atmoszféra, amelyet a banda teremt, nehezen leírható, s külön dicséretet érdemel a svéd nyelvű konferálás, hisz' mégiscsak otthon voltak a srácok (egyedül az utolsó három dalnál hallunk angol bevezető-szövegeket, azokat a dél-amerikai kanyarban vették fel Cansék). Valljuk be, elég kiábrándító, ha egy banda a saját publikuma előtt idegen nyelven (tehát angolul) produkálja magát.

Profizmus, profizmus és profizmus, a sávok passzolnak, a gitárok kifogástalanul szólnak, átjön a közönség hangja és lelkesedése. Egyedül a jó Joacim tévelyeg néha, de aki ismeri, az már megszokhatta: szegény párának sokszor meggyűlik a baja önnön dalszövegeivel is :) persze itt mindössze annyiról van szó, hogy a Ridersben "ascending" helyett "discending" van, vagy hogy egy-két alkalommal összetákol két különböző sort, de azt is olyan természetességgel, hogy öröm hallgatni.

A OCN bitang jól szól (nyilván ég és föld a helyszínen, meg az agyonmaszterizált CD-n hallgatni ugyanazt a koncertet), a Renegade-es blokk például sokkal jobban, mint az eredeti CD-n (annak ugye eléggé el lett fecsérelve a hangzása). Akinek amúgy is bejönnek a koncertanyagok, na meg persze magának a HammerFallnak a zenéje, az teljes mértékig élvezni tudja, és még kicsit nosztalgiázhat is közben. Akinek nem, annak mondhatok bármit, úgysem veszi majd meg (pontosabban szólva: nem tölti le).

Nagy titkot nem árulok el azzal, hogy a HammerFall a nagy kedvenc, így valószínűleg némi elfogultság is be fog (sp)ékelődni a pontszámok közé. A már említett svéd nyelv meg külön dob nálam, mondhatni, hogy ez az album tökéletesen kielégíti svédbuzi vágyaimat. A háromszáznegyvenhatodik hallgatás után is libabőrt okoz, ezért nem lehet más, mint:

10/10

Top 3 Crimson Thunder, Lore Of The Arcane/ Riders Of The Storm, Renegade

Annyi blogot olvasok mostanában, erre bezzeg nincs időm... egy gyors összefoglalóra azér' csak fussa:

2011 eddig jobb, mint arra számítani lehetett. Esztörrel lávdúlás van még rendesen, sőt, mostanában kis túlzással már együtt lakunk, legalábbis a hét minden napján próbáljuk a legtöbb napot és éjszakát együtt tölteni. A csárdába ezúttal két dudás került, úgyhogy minden nap van valami, amivel ki tudjuk készíteni egymást :) meg megyek Győrbe, ahogy tudok, mert eléggé megkedveltem a várost (van benne egy fasza kebapos :] - ez a fasz gép aszongya a kebaposra, hogy "kenőcsapos" - és az mi a lófasz, te állat?!?!?! :D :D :D :D)

A Vroom szekció nagyon belendült, bár sokat nem dolgozunk mostanában, csak nézzük a fosfilmeket (by Tibi). Amúgy: Videoroom

De egyre nagyobb a nézősereg, a két főszerkesztő úr mellett Eszter, Kapi és Latyak is rákapott mostanában a filmezés édes ízére. Már csak Bicsak komának kéne megerőltetni magát, bár egyes források szerint napokon belül enyhíti valamelyest hatalmas bűneit XD

Csejen papával megint beindítottuk a pár évig parkolópályára tett zúzda-masinát, és majd' minden hétvégén nyomatjuk a kőkemény rákendrólt \m/ ennek ugyebár általában nem szokott jó vége lenni. A humorduó ma sem ismer határokat. Böbby Kapitány meg eltűnt, bár hétvégére ő is benyújtott egy vízumkérelmet Herend városába. Asszem megkapja a szükséges engedélyeket, régen ittunk már együtt :D

Szóljon a... :D

Ezen kívül munka ezerrel, Latyakkal próbálunk sportolni, de nehezen jön össze (eddig squash-ra és falmászásra futotta), Csáfit németből korrepetálom, de lusta, mint a disznó - ja, meg ott van a kurva suli, amiből ez az utolsó félévem. Szerintem biztos megsiratom, ha itt kell hagynom. Napokon belül kezdődik a VEN, jövő hét végén meg Eszter szülinapja van, úgyhogy lesz ok most a metalkodásra (persze mittuoménhány beadandó és zéhá megírása mellett...) úgy várom a június közepét/ végét, mint a messiást. Asszem végig fogom zúzni a nyarat! :)

Na,  fogyjon a csírsz (ja, az már nincs is... XD)

Jocke

Egy kellemes, december közepi nap történt meg az legutóbb, ami egészen mostanáig nem: írtam ebbe a szarba :) ezt a stílszerű beköszönőt félig-meddig Bobby barátomtól szereztem, aki gondolom már évek óta nem míveli a blögírás amúgy kimondottan izgalmas és méltán elismert művészetét. Nem szoktam nézegetni.  De azt hiszem, hogy tavaly nyáron írt utoljára. De van, aki nálam ezt biztosan pontosabban tudja :))

Volt közben egy évváltás, egy-két metalkodás, egy igen sikeres vizsgaidőSUCK, meg egy jól induló kapcsolat még jobb folytatása. Meg persze negatív események is, azok nélkül nem is lenne teljes a kép... a VideoRoom is próbál pörögni, de mostanában köhög rendesen, a spotok mellett az ülések is el-elmaradoznak, még jó, hogy néha felbukkan egy-két önjelölt metal-hamster, mogyoróval, chipsszel vagy staropramennel a hóna alatt.

Ja, meg megvolt a 26 is, egy igencsak alkoholgőzös buli keretében :)

Most kezdhetném sorolni a szokásos terveket, hogy ilyen fesztivál, meg olyan koncert, meg ide nyaralás, meg oda metalkodás, de inkább nem teszem, mert eddig kb. semmi nem valósult meg abból, amit beharangoztam (na de más meg igen :D). Annyi, hogy jön az új HammerFall, ami biztos SZAR-SZAR-SZAR lesz :) \m/ ha csak el nem halványítja a kutyák ugatása :)

Cheers dudes ;)

Jocke

Bár a múltkor becsúszott egy negatív jellegű spot (amit ennek megjelenése után le is metszek a blögről), azóta megint visszakerült az élet a - hát mondhatni, hál' Istennek - megszokottan fasza kerékvágásba. No de javallom, hogy szedjük sorba az eseményeket, mert december 5 óta történt egy-s-más. Aznap éppen azon morfondíroztam, hogy az élet mekkora metál (igen, bassza meg, á-val, mert most nekem így tetszik), és 12 nappal később sem vélekedem másként.

Szóval: az ötödikei spot előtti pénteken (vagyis harmadikán) került megrendezésre (ahh, de szépen fogalmaztam meg :D) a pedagógiai konferencia, ahol megtörtént velem a bogyótörvény-jelenség (a most értetlenül fejet csóválók nézzék meg az Így Jártam Anyátokkal 1. évadjának 2. részét), amiből kifolyólag (illetve más okokból is... huhh, sok lesz a zárójel :D) kedden már a bogyógyűlölő leányzóval üldögeltem Valahol Arizonában (és most sikerült normálisan leírni). Nevét fedje homály, nem szeretném, ha esetleg veszélybe kerülne az élete miattam. Igen, igen, ez van, amikor valaki a blogírás során lesz világszerte ismert személyiség... :D Szóval aznap össze is jöttünk Eszterrel :D úgyhogy Joacim azóta sem győz örömködni magában, mert bár állítólag "nemjárnak" (direktegybe), mégis jól érzik magukat egymással.

Azóta dúl az Inflémszláz is, ami ragályos, de egész elviselhető betegség :) sajnos valóban volt betegség is a múlt héten, illetve talán most köhögöm ki az utolsó kibaszott baktériumot. Nem tudom mi történt, hogy valami vírus szabadult rám, vagy csak túl metalosan öltöztem a szokatlanul csípős decemberben, de rohadtul legyakott a kór. Próbáltam forraltborral, könyvolvasással meg videoroomozással elvonni a figyelmet a dologról, de utóbbinál is talpig bundában és pokróccal magamon, mandarinnal a pofámban kellett végignézni az aktuális filmélményeket (Easy Rider & Edge Of Darkness).

Annak ellenére, hogy a kibaszott vírus folyamatosan próbált kinyírni, egész jól éreztem magam, így simán tudtam készülni az előttem álló vizsgákra, beadandókra, olvasásokra, így ma reggelre úgy nézett ki az indexem, hogy két csúnya jegy (kettes és hármas) mellett hét darab 4-es, és három db 5-ös figyelt (!!!), plusz kettő, csak aláírásra menő tantárgy. Ilyen jól még soha nem sikerült félévem. Ráadásul már csak négy vizsga van hátra. Japropó, vizsga! Tegnap professzionális tanári kommunikáció vizsgára öten voltunk feljelentkezve, köztük Eszter meg én is, ezért már előtte azt beszélgettük, hogy nem kéne együtt bemennünk. Mégse égjünk le egymás előtt. Hát a másik három megoldotta, hogy mégis ketten menjünk be :) ja, mert amúgy a megszokottól eltérően nem egyesével, tételhúzós módszerrel ment a dolog, hanem kettes-hármas csoportokban, kényelmes fotelekben és kanapén :D de lényeg, hogy jól sikerült (négyes), igaz, mindketten megkaptuk a fejmosást: nekem aszonta a tanár, hogy egész faszán tolom, anélkül, hogy bármit is olvasnék, meg tanulnék (bölcs és nem meglepő módon valahogy leszűrte, hogy három sort nem sok, annyit sem olvastam a feladott, 280 oldalas istenkísértésből). De azért ezt ne vigyem túlzásba, és akkor nem lesz gond :D

Utána meg akartuk nézni a Sanyó által a Videoroomban is megemlített The Descentet, de nem sokáig jutottunk benne... de biztos jó (szar) :) ma meg szó szerint a metalkodás van terítéken, Bándon, a Ranchen Bobby Kapitányék tolják be jó mélyen a rokkot a hosszúrőzsések fülibe :) Rokk!

Jocke

...a négyszázadik spot. Valahogy mostanában megint nem megy az írás. Jah, hát a Videoroomban ott igen, de az más. Pedig nem mondhatnám, hogy eseménytelenek lettek volna az utóbbi hetek, hónapok. Sőt! Azt hiszem ez volt eddigi egyetemi pályafutásom legjobb féléve, minden szempontból. Ritka az olyan, amikor az ember jól érzi magát a suliban, az amelletti munka is egész fasza - és még hétvégék is királyak, és szinte mindig más emberekkel találkozol. Közben megírsz egy-két fasza zéhát, besegítesz konferenciaszervezésbe, elolvasol többezer oldalnyi suckirodalmat, randalírozol a koleszokban, portugál napon ostobán nézel ki a fejedből; és máris teljes a feeling. Illetve nem egészen: mindehhez elengedhetetlen néha egy-két egészséges fejbiccentés (amitől az egyre növekedő rőzse megindul a klasszikus headbang-pályán), rokkerterpesz és a jól bevált humbukkos léggitármozdulatok. Na, akkor már tényleg metal az élet! :D

Joacim